Hálaadó nap

Hálaadó nap

2016. szeptember utolsó vasárnapján tartottuk éves hálaadó napunkat.

Jó ha ott van életünkben a rendszeres hálaadás Isten gondviseléséért, de gyülekezetileg évente egyszer közösen is összpontosítunk a hálaadásra. A délutáni istentiszteleten Vass Zoltán Arnold lelkészgyakornok hirdette Isten üzenetét a jelenlévők számára Lukács 17:11-19 alapján. „A reményt vesztett leprások alázatos könyörgésére volt szava Jézusnak, melynek engedelmeskedve gyógyulást, csodát élhettek át. De csak egy leprás volt, aki ebben a csodában tovább látott, és ez a leprás már nem a Mestert látta, hanem a Krisztus Jézust, aki az Isten fia. Ezután nem tudott mást tenni, csak hangosan dicsőíteni az Urat. Akkor lehet számunkra igazán teljes a hálaadás, ha Isten hangzó szavára el tudunk indulni, akkor is, ha az ellenkezik a józanésszel, mert ilyenkor történnek a változások, és ilyenkor közelről csodálhatjuk Isten kegyelmét és Szeretetét. Mert a hit és hálaadás szorosan össze kell, hogy kapcsolódjon a hívő ember életében. Mert nem élhetünk igazi hívő életet, igazi mély hálaadással teli szív nélkül.” Az igehirdetést követte a hála okokat csokorba szedett gondolatok sora, úgy lelki mind testi értelemben. Egyéni, közösségi és társadalmi szempontok szerint. A prózai gondolatok között fiatal leányokból álló kórus énekeit hallgathattuk a hálaadásról.